Nem ide tartozik, de CCNA megvan 🙂 Hiába a tanulás gyönyörködtet…No de lényegre. A mai nap fontos felismerése a következő: mint az köztudott a szeretet félelmetes dolog :). Sokat töprengtem rajta, hogy honnan is jön ez a marhaság és mi az, hogy félek attól, hogy szeretnek. Logikátlan és teljességgel értelmetlen dolog. Azt hiszem ma rájöttem, hogy miről is szól ez a dolog.A kulcs pediglen az, hogy ki az aki fél? És mitől fél? Ha elfogadjuk azt, hogy minden félelem halálfélelem, akkor valaki itt azt hiszi, hogy meghal ha szeretik :)Az pedig aki ebben a tévhitben leledzik nem más, mint az az énkép aki a következőképpen írja le magát: „nem vagyok szerethető, nincs rám szükség” Ez a tévképzet annyira mélyen gyökerezik, és annyira azonosulok vele, hogy ha netán a külvilág jelenségei ennek az ellenkezőjét mutatják (ti. hogy szeretnek, szükség van rám), akkor bizony ezt a személyem elleni súlyos támadásnak tekintem és mindent megteszek azért, hogy a dolognak véget vessek.Mi a megoldás? Talán az, hogy leülök magammal terápiába és szépen meggyőzőm magam arról, hogy esetleg túl lehet élni azt ha szeretik az embert :)Most annyira tisztán látszik az összes eset amikor azért űztem el magam mellől aki szeretett, mert a szeretete egy éles bortova volt ennek az énképnek a torkán. Tulajdonképp önvédelem volt :)A végső megoldás persze mint mindig az, hogy láthatóvá váljak saját magam számára és kiderüljön ismét, hogy ha eltűnik az énkép én még mindig ott vagyok.