„Hé te, ott kint a hidegben
magányosan és öregen
hallasz engem?
Hé te, aki ott állsz a folyosón
remegő lábbal és bárgyú mosollyal,
hallasz engem?
Hé te, ne engedd, hogy eltemessék a fényt,
harc nélkül ne add meg magad.
Hé te, ott kint egymagadban,meztelenül a telefon mellett,
szeretnél megérinteni?
Hé te, füledet a falra tapasztva,arra várva, hogy valaki hívjon,
szeretnél megérinteni?
Hé te, segítenél elmozdítani a követ?
Tárd ki a szíved, hazatérek.
De mindez csak látomás volt.
A fal túl magas,amint láthatod.
Mindegy, mivel próbálkozott,de nem tudott kitörni.
És a férgek ellepték az agyát.
Hé te, aki ott állsz az úton,
és mindig azt teszed amit mondanak,
segítenél nekem?
Hé te, ott túl a falon,aki üveget törsz a hallban,
segítenél nekem?
Hé te, ne mondd, hogy semmi remény,
Együtt indultunk, külön ér el a vég.”
Pink Floyd (Roger Waters): A Fal