http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/04/06/halaltanc_vagy_tarsadalmi_reformok_/
és a gondolatok amiket bennem ébresztett:
Szép utópia 🙂 már olvasva is belefáradtam és őszintén szólva igen kis esélyt látok arra, hogy mindenzekből akár az unokáim is látnak majd valamit. Persze ebben benne van az is, hogy vasárnap ott voltam a Hősök terén ahol békésen, de nem minden indulattól mentesen követelte minimum 100 000 ember hogy legyen vége ennek a szocialista komédiának ami jelenleg folyik az országban. Majd ezután hazamentem és meghallgattam Lendvai Ildikó beszédét a kongresszuson, amelyben a népről, emberekről, vagy arról hogy ezek az entitások mit akarnak egyetlen szó sem esett… borúsan látom a jövőt, mert megint birkává degradálódunk mint olyan sokszor már az elmúlt évszázadokban. Megint csak az tud előre jutni aki ismeri a trükköket, tudja mit hol lehet elkerülni és kinek hová és mit kell csúsztatni…
Mindenesetre az írásával messzemenőkig egyetértek, bár elsőre nagy adag ez és nem vagyok benne biztos, hogy a különböző javaslatok –már amennyiben bármilyen esély lenne rá, hogy megvalósuljanak- nem oltanák-e ki egymás hatását, vagy nem okoznának a jelenleginél is nagyobb zűrzavart. Azt gondolom, hogy a társadalom sokkal bonyolultabb annél mint hogy ilyen szinten kielemezhető lenne. Méricskélő, definiáló nézőpontból nem fogható fel és nem gyógyítható.
Személyes véleményem az, hogy itt már csak egy nagy spirituális változás segíthet. Egy olyan “új ember” kialakulása aki nem azért nem lop mert tilos és nem azért nem okoz fájdalmat mert az csúnya dolog, hanem azért mert TUDJA, hogy ezeket mind magának okozza. Persze tudom, hogy ez talán még nagyobb utópia, de legbelül hiszek benne, hogy eljön még a kánaán 🙂
Én ezeket a kulcs problémákat látom jelenleg:
– Oktatás. Nem gondolkodó embereket nevelünk, hanem olyanokat akik lehetőség szerint pont annyit tudnak, hogy megvegyék amit eléjük tesznek és abba az irányba lökdöshetőek amerre a hatalomnak érdeke őket lökdösni. Jó példája ennek, hogy a munkahelyemen 10 emberből minimum 5 bölcsészdiplomával végez betanított, nulla kreativitást és gondolkodást igénylő munkát. A mai társadalomnak nem igénye a gondolkodó ember, vele mindig bonyolultabb “szót érteni”
– Egészségügy. A beteg, fájdalmakkal küzdő ember megmérgez maga körül mindenkit, ezért ha egy beteg szenvedését csökkentjük, nem csak neki segítünk hanem azoknak is akik az ő szenvedése miatt szenvednek.. Éppen ezért a mainál nagyságrendekkel nagyobb erőforrásokat kellene fordítani a preventív és gyógyító munkára
– Önismeret, pszichés stabilitás. Saját példámból tudom, hogy milyen sokat számított az, hogy jobban megismertem magam, szembenéztem bizonyos bennem lakó “démonokkal” és feloldottam elakadásokat. Sajnos nem mindenki ennyire szerencsés, vagy nyitott, elkötelezett vagy bátor, hogy erre az útra lépjen, viszont közép és hosszú távon ez igen sokat segíthetne a társadalom lelki egészségének megteremtésében.
Persze a fentiek mind minimum középtávú célok, azt hiszem az első feladat az lehetne, hogy valaki végre lebeszélje az urakat és elvtársakat a lopásról, csalásról és hazudozásról, de momentán én nem látok körülöttünk ilyen nagy formátumú egyéniséget