Érdekes dolog, hogy mennyire kiveszi a dimenziókat az álmokból ha leírjuk őket… egy álom ami megálmodva szép és intenzív leírva semmitmondó és üres.. és még az érzést se nagyon lehet felidézni amit kiváltott…
No mind1, ma hajnali álom:
Az autómat vezetem, de igen érdekes módon. Az anyósülésen ülök tempomat bekapcsolva hogy a gázpedált ne kelljen nyomni (mert ugye a részletekre mindig is figyeltem :)). Valamit szerelgetek, szöszmötölök ahogy száguld a kocsi. Néha jön egy kanyar azt néha magától beveszi, néha kicsit bele kell nyúlni a kormányba, de ez nem nagyon zavar meg a szöszmötölésben. Aztán egyszer csak látom, hogy jön egy fal (mindig ezek a falak :)) és esélytelen, hogy kikerüljem… ekkor jövök rá, hogy mennyivel egyszerűbb lenne ha a vezető ülésben lennék, mert akkor csak a fékre kellene lépni. Így azután teljes erőből húzom a kéziféket, de mint tudjuk ez nem a leghatékonyabb módja a megállásnak, így középdurván nekimegyek a falnak…
——
Hogy mit jelenthet? Egyelten egy dolog jutott eszembe, mégpedig az, hogy a kocsi az életem és sokkal hatékonyabb vezetni ha ezt nem az anyósülésből próbálom 🙂