„Nekem nem szerető kell, és nem vitára,
kiállításra vagy kirándulásra,
szombat estére, vagy hétköznap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem,
az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek
akármilyen ruhára,
és felvehetem legdíszesebb
meztelenségemet.
Aki még jobban szeret,
ha csúnya vagyok, és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán,
sem négyszemközt, a csendben
körénk rakodó idő múlásában
megkövesedten.
Aki bárhová eljönne velem
és bárhol megmaradna,
akinek párna helyett
fejem alatt a karja,
akit én altatok,
aki felébreszt engem….”