Ha jól belegondoltok, legtöbbünknek volt már olyan szexuális élménye amiben fikarcnyi intimitás sem volt felfedezhető. Puszta feszültségoldás, ágygimnasztika vagy beszélgetés-elekerülés volt.
Ugyanakkor hányszor de hányszor megesik, hogy intim pillanatokat élünk meg a-nélkül, hogy a másik emberrel kapcsolatban bármilyen erotikus gondolatunk lenne. Sőt mi több, az intimitás mint élmény nem is feltétlenül kétszemélyes játék, bőven megesik hogy több ember között alakul ki igen intim légkör, ami sokszor még értékesebbnek hat mint ennek a kétszemélyes változata.
De beszélnünk kell itt is a sötét oldalról. Azt gondolom, hogy sajnos manapság legtöbben éhezünk. Megvan mindenünk, legtöbbször emberek vesznek körül minket, mégis az igazi intimitás ritka mint a fehér holló.
Azt utcán legtöbbször lehajtott fejű emberek jönnek-mennek, esély sincs arra, hogy egy mosolyt csalva az arcukra emlékeztessük őket arra, hogy nincsenek egyedül a tömegben. A munkahelyeken néhány elenyésző esetet kivéve felszínes csevegés uralja azokat a perceket amiket nem azzal töltünk, hogy fontosságunkat bizonygassuk. A családokban sem jobb a helyzet, hatalmi játszmák, „már megint középen nyomtad ki a fogkrémet” jelentőségű viták.
Azt látom, hogy aki figyel magára és a másikra, egyre inkább kényelmetlen helyzetben találja magát ezen a színpadon.
Az egyik fő probléma, hogy az intimitás-t még nem adták ki tabletta formában, nem tudja helyettesíteni se a testmozgás (egyik formája sem :)), se más „játszmák, rituálék és időtöltések”.
Ideig óráig persze megvagyunk a pótlékokkal és elhitetjük magunkkal, hogy semmi baj, az új gitár vagy a még gyorsabb autó, vagy egy jó kocsmázás a haverokkal pont megfelel és megúszhatjuk a valódi intimitással járó veszélyeket és elköteleződést.