Van egy dolog amivel viszonylag keveset foglalkozunk (hogy-hogy nem) a mostani helyzettel kapcsolatban. Kinek is jó ez az egész? Az a szomorú hírem van, hogy az emberen kívül mindenki másnak. A bolygó, az állatok a növények fellélegeznek, hogy végre egy kicsit jut nekik is élőhely. Egyre inkább azt gondolom, hogy ez itt egy nagyon finom figyelmeztetés („közéjük is lövethetett volna”) és remélem tanulunk valamennyit belőle. Ha nem, akkor sincs semmi baj, majd jön a következő ami majd durvább lesz. Már nagyon régóta hiszem azt, hogy a világvége mint olyan nem létezik, legfeljebb az embervége ha „ügyesen” csináljuk. Aki még nem olvasta annak szívesen kölcsönadom a lenti könyvet. Elég jól megfogalmazza azt amit én gondolok a hozzáállásunkról. Ja igen és én sem vagyok különb, csak néha próbálok nem nagy arccal tetszelegni a felsőbbrendű faj szerepében. — „… Egyetértek önnel. De kérem, tekintse ezt a fejlődést a természet egészének fényében. Tényleg felismerhető egy fejlődés vagy egy kimagasló trend? A többsejtűek nyolcvan százaléka sokkal nagyobb evolúciós sikernek örvendhet mint az ember, és anélkül, hogy, az összetettebb idegrendszer trendjét valaha is követték volna. Azt, hogy szellemmel és öntudattal rendelkezünk, csak a szubjektív világnézetünkből fakadóan látjuk fejlődésnek. A Föld nevű ökoszisztémának az ember mint peremjelenség eddig csak egyvalamit hozott: egy csomó gondot…”
Frank Schatzing: Raj, 776. oldal
