Megdöbbentő dolog a hirtelen felismerés hogy: de hiszen ezt már egyszer csináltam! És nem csupán a felszínen kaparászva mindenféle kétes hírű kategóriákat elővéve és a másik embert ebbe beledobozolva. Mert ez inkább szánalmas mint örömteli. Hanem azzal a felismeréssel, hogy igen, tudom mi a dolgom az adott szituációban és azt is tudom, hogy mindez hogyan illeszkedik az eddigi tapasztalatokhoz.Ezekben a pillanatokban nem igazán lehet mást érezni mint határtalan tiszteletet és csodálatot a rendszer egésze iránt. És noha egyértelmű, hogy a feladat sem könnyebb, sem fájdalommentesebb nem lett, azért a tudás/tudatosság ebben megmutatja az erejét. Ha tudom, hogy miért akkor már nincs is semmi baj, hiszen a legszörnyűbb dolog amikor a szenvedés vagy a fájdalom értelmetlennek látszik.Úgyhogy mást nem mondhatok, itt vagyok, ide lőjetek 🙂