Kezdetben teremté Isten a földet, és rátekintett kozmikus magányában.
És mondá az Úr: „Alkossunk élőlényt a sárból, hadd lássa a sár, mit cselekedtünk”
És az Úr megalkotta valamennyi élőlényt, amely most mozog, és egyike ezeknek az ember. A sár csak ember formájában képes beszélni. A Úr odahajolt, mikor a sár ember formájában felült, körülnézett és beszélt. Az ember pislogott.
„Mi a célja mindezeknek?” – kérdezte udvariasan.
„Mindennek célja kell hogy legyen?” – kérdé az Úr.
„Hát persze” – felelte az ember.
„Akkor reád bízom, találj ki valami célt ennek az egésznek” – mondá az Úr. És odébbállt
Kurt Vonnegut: Macskabölcső, 181. o.