Vigyázz azokkal akik gyógyulást ígérnek, mert ez azt jelenti, hogy betegnek tartanak.
Vigyázz azokkal akik körül „betegek” vannak, mert nekik szükségük van a betegekre, hogy önmagukat „egészségben” lássák.
És vigyázz, mert ott sohasem „gyógyulhatsz” meg mert, ha nem lenne beteg, mi szükség lenne a gyógyítókra?
Légy résen ha olyan csoportba botlasz -legyen az spirituális vagy bármilyen más- ahol a csoport egy személy köré szerveződik. Nagy valószínüséggel az ott már nem a csoportról szól hanem a személyről. A csoport nem önmagáért van, hanem azért aki köré szerveződött. Légy résen ha úgy érzed függővé válsz te is, mert függni bármitől és bárkitől lehet és nincs minőségbeli különbség a függés tárgyai között.
Néhány szó a spirituális közösségekről. A fent említett csoportokban gyakran megfigyelhető a következő. A „vezető/tanító” habár szóval gyakran emlegeti a szabad akaratodat (t.i. szabadságodat abban, hogy más utakon is haladj), amikor erre sor kerül, ezt rossz szemmel nézi és egy körrel kijjebb -a potenciális „páciensek” körébe- helyez. Amennyiben ez a viselkedés ismétlődik, úgy egyre kevesebb figyelmet kapsz és lassan veszteség listára kerülsz (t.i. az ilyen viselkedés rombolja a „közösséget”). Egy másik jellemzője ezeknek a társaságoknak az egyirányú energiaáramlás, illetve jobb esetben a kiegyensúlyozatlan áramlás. A csoport tagjai felől a csoport vezetője felé hatványozottan több energia (változó megnyilvánulási formában) áramlik mint a másik irányban.
A fentebb említett „vezetőnek” eddig kétféle megnyilvánulási formáját sikerült felismernem (már amennyire). Az első a tudatos -mondhatjuk úgy megélhetési- spirituális vezető, a másik pedig akiben a fentiek nem igazán tudatosodtak. Persze a „tudatosság” ebben az esetben sem ennyire fekete és fehér. A második érdekes felismerés ezzel kapcsolatban az, hogy milyen nagy szerepe van ebben a játékban is az elvárásoknak. Gyakran megfigyelhető, hogy az ún. vezető mindaddig pozitív sezmlélettel viseltetik irántad, ameddig az elvárásai szerint működsz. Nincs is ezzel semmi baj, hisz valahol mindannyian így működünk. A probléma ott van, hogy mindezt a feltétel nélküli szeretet burkában kapod. Ez nekem kissé visszás 🙂
A fentiek eddigi tapasztalataim jelen pillanatra kivetített esszenciája, így azután nem nélkülöznek engem mint szubjektumot 🙂
Mindazonáltal őszinte hálát érzek azok iránt akik ezekhez a tapasztalatokhoz hozzásegítettek.
Hogy konstruktívan zárjam írásomat, álljon itt néhány sor ami talán előre mutat.
– Nincs szükségem senki segítségére és senki sem tud segíteni rajtam. Én vagyok a mindenség kulcsa, minden eszköz a kezemben van ahhoz, hogy felismerjem ami most problémának látszik nem az.
– Egy jól működő spirituális közösségnek
– nincs vezetője
– nincs állandó tagsága
– nincs állandó találkozóhelye
– A templom ott van ahol valaki imádkozik
– Nincsen semmi „baj” velem, nincs hová fejlődni és nincs mit megtanulni
Ahogy mondani szokás, a szerző várja a jobbító és nem jobbító szándékú megjegyzéseket 🙂