Egy kis élelmiszerboltban történt az eset, ha eszembe jut – görcsbe szorul a gyomrom – a nevetéstõl. Reggeli bevásárlás. Két zsömle, kefir, csoki. Senki sincs a pénztárnál:
Én: Étkezési jegyet elfogadnak?
Hülye Pénztáros: Igen. De nem tudunk belõle visszaadni. 168 Ft lesz.
Ekkor átnyújtok neki egy fém százast és egy száz forint értékû étkezési jegyet (ebben a sorrendben).
Hülye Pénztáros: Szóltam. Nem tudok belõle visszaadni.
Én: Akkor adja vissza kérem mindkettõt.
Visszaadta.
Ezután odaadtam neki a száz forint értékû étkezési jegyet, majd a fémszázast (tehát most fordított sorrendet alkalmaztam). Tágra meredt a szeme, pupillái kitágultak, és furcsa, csodálkozó arckifejezést mutatott.
Hülye Pénztáros: Így már vissza tudok adni.
És visszaadta a 32 Ft-omat.
Alig vártam, hogy kilépjek az üzletbõl. Mégsem akartam megsérteni a kb. 5 percig tartó, sírásos-fulladásos nevetési rohamommal.