egyszóval ez a térítő jellegű valláscsoport (tán nincs is más mint ez a kultúrkör (kereszténység plusz iszlám (ami ugye kereszténység egy késői klónja)) nem tudja elfogadni, hogy ugyanoda több út is vezethet, sőt mi több ahogy látjuk a történelemből még egymás közt sem tudnak megegyezni, hogy melyik féle térítés az igazi. Talán ez a legnagyobb bajom az egésszel… egy hithű, nem militáns buddhista, hindu vagy bármi más sosem mondja neked, hogy te csak akkor üdvözülhetsz ha te is buddhista leszel, viszont olyan keresztényt (legyen az bármennyire is tiszta hitű) nem fogsz találni aki szerint te jó srác vagy akkor is ha nem vagy keresztény, sőt lehetsz jó keresztény akkor is ha nem vagy keresztény.. egyszóval kirekeszt de nem kicsit… meg persze ott van az az elcseszett nézet, hogy az egynapos korában meghalt csecsemő meg a 90 évig próbálkozó aggastyán ugyanazt az esélyt kapta meg, hogy megvalósítsa az Isteni tervet… de ez egy másik történet 🙂
persze egy másik vetülete a dolognak, hogy ha eljutnék oda, hogy mindegy, akkor akár lehetnék akár hithű keresztény is, sőt ha majd egyszer kész leszek, egyszerre leszek keresztény, buddhista, mohamedán és minden egyéb 🙂 egyszóval nekem meg az elfogadást kell ezen a téren gyakorolni, ti. hogy lehet valaki tökéletes annak ellenére, hogy keresztény és hogy szerinte én nem vagyok „kész” mert nem fogadtam be Jézust (amit jelentem cáfolok, csak tán nem így hívom :))
Végül egy két Anthony de Mello idézet abszolút a kereszténység talaján maradva 🙂
– Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!
– Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.
– A Mester így szólt az üzletemberhez:
– Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
– Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.